 |
...:Jegyzetek:... |
|
WARNING!
!Lehetőleg olvasd el!
Site name: Hentai szerepjáték~Itt kiélheted a piszkos énedet!~
Site URL: www.inulovekagome.gportal.hu
Admins: Naore Umeko, Arennis
Help us: Miirame
Layout: Made by Naore and Arennis
Layout time: Spring
Több dolgot ITT tudhatsz meg! | |
 |
...:Menü:... |
|
| |
 |
...:Infó:... |
|
| |
 |
...:Post:... |
|
| |
 |
...:Szerepjáték:... |
|
| |
 |
...:Celestias-i karakterek:... |
|
| |
 |
...:Ferus-i karakterek:... |
|
| |
 |
Locsolóvers |
|
Húsvétra egy kis 18+ versike (cenzúrázott, de rímből kitalálható):
Mondok Neked rövid verset,
Szánjál rám úgy 8-10 percet.
Ennyi idő elég lenne,
Hogy a f****m tövig vedd be.
Mondok Neked hosszú verset,
Szánjál rám úgy 60 percet.
Ennyi talán elég is,
Hogy a puncid csordultig...
Kívűl-belűl meglocsolak,
Tojásaim ringatóznak,
Közben sikíts nagyokat,
Bekapod a f****mat.
Addig szopom cs****det,
Amíg te a p****met.
Vigyázz hogyha locsolok,
Összespriccel a f***k.
Úgy el leszel áztatva,
Nem hervadsz el másnapra.
Tökeimet morzsolgatva,
A makkomat puszilgatva,
Locsolóként érkezek,
Nyöszörögve élvezek.
Kívűl-belűl lucskos vagy már,
Könyörögsz hogy végre hagyjál,
Akkor még egy löketet,
Szívességből lövelek!
Hálás lesz a tekinteted,
Hogy véged van csak tetteted.
Alig várod, hogy megint húsvét legyen,
Meglocsoljon párod és magáévá tegyen! | |
|
|
 |
A játék |
|
Témaindító hozzászólás
|
2010.03.07. 21:38 - |
*Hófehér tincseit válla mögé dobva támasztkodott a pult belső részsére egy könyv fölé meredve, néha jeges szemeit a mulatozó vendégekre vetette ellenőrzésként, néha pedig idegenekkel enyelgő anyját figyelte undorodva*
~ Nem is értem mit esznek anyámban ennyire...~ *Húzta el halványrózsaszín ajkait tekintetét ismét a lapokra csúsztatva* |
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
- Óh...egészségedre...öhm...nekem le kell mennem a fogadóba...utána pedig el kell hoznom a ruhámat a szalonból...azt hiszem ma lett kész...
~ Mivel ma lett volna az esküvőnk napja te rohadék...~
*Húzza el száját nagyot nyelve, majd haját gyors szigorú konytyba kötve húzta ki magát*
- De ha gondolod elmehetünk moziba is...vagy....ebéd után a partra...úszni vagy csak sétálni...
*Vonja meg vállát* |
*Megtörölközik, felöltözik, majd kimegy a konyhába, és leül Zuyával szemben. Egyszerűen nem tudja eldönteni, mit mondjon.*
-Őőő... Remélem elhiszed nekem, hogy meg fogsz gyógyulni. Remélem bízol bennem ennyire. Egyébként nagyom finom az omlett.
*Finoman megtörli a szája csücskét szalvétával, aztán megköszöni a reggelit.*
-Na és most mit csináljunk? Valami ötlet? |
*Egy ideig halványam mosolyogv néz a fiú után majd egy gyors omlettet összeütve támasztkodik a pultnak hosszútincseit néha hátra simítva*
~El sem tudom képzelni milyen lehet megint egészségesnek lenni...nem szúrnom magam minden reggel...nem vért köpködni...és nem érintkezi senkivel intimebben mert fertőzök...eddig sehogy nem sikerült meggyógyulnom. Miért vannak kételyeim...bíznom kéne benne, hátha...~
*Köhög párat csendesen* |
-Persze, köszi!
*Odamegy Zuya mögé a konyhába, és nyom egy puszit az arcára, majd átvonul a fürdőbe, és lezuhanyzik mégegyszer. Azért magával viszi a telefonját, és amint hallja, hogy Zuya elindul a becsukja maga után a kis lakosztály bejáratát, telefonál a barátainak, hogy kb. 2 óra múlva érkezhetnek. Természetesen elmondja a pontos helyet is, hogy hol találják meg.*
~Addigra már csak megreggelizünk...~ |
- Jaj, persze, bocsi...nyugodtan...tudod mi merre...addig csinálok reggelit...rántotta jó, ugye? Be kéne vásárolnom...
*Kiáltja a konyhából, a hűtőből a tojásokat kiemelve ereszti az asztalra, majd a pulcsit hófehér karján feltűrve kezd el pakolászni majd készíti a reggelit*
~ Meggyógyulni...elképzelni sem nagyon tudom már, hogy milyen lehet egészségesnek lenni...~
*Vesz nagy levegőt mikor ismét megakad az torkán* |
*Felébred, lassan kinyitja szemeit.*
-Jó reggelt! Akkor készen állsz a gyógyulásra?
*Kikászálódik az ágyból.
-Esetleg lezuhanyozhatnék még egyszer? |
*Fáradt szemeit megdörzsölve mászott ki óvatosan a fiú karjai alól, nadrágjába bújva kezdte el hosszú tincseit fésülni*
~Nem szabadna megint bíznom..nem bírnék ki még egy ekkora fájdalmat...mint akkor volt...~
*Tekint a kandalló tetején lévő közös képre, melyen Mameo kezei közt mosolyog pont olyan szelíden mint moist is szokott*
~Ennek semmi értelme...~
*Fordítja le a képet dühösen és a konyhába sétálva köti fel haját* |
*Egymás karjai között alszanak el, bár a fiúnak először ez nagyon nehezen megy. Nem mintha nem érezné jól magát Zuya mellett, de nagyon furcsa még neki ez a helyzet.*
~Sebaj, majd megszokom! A jó dolgokat könnyű.~
_____________________________________________
Másnap reggel... |
*Csendesen szipogva simítja végig a fiú arcát és újabb csókkal bezárólag túrta magát a fiú karjai közé és annak tiszta illatát mélyen magába szívva csukta be szemeit*
- Köszönöm...
~ Hogy nem ítélsz el a betegségem miatt...hogy segítesz...hogy itt vagy velem...és szeretsz...~
|
-De hát tudod.. Körbevezettél a városban. Ráadásul kaptam tőled szeretetet, ami nekem rengeteget jelent, hiszen ilyesfajtát 6 éves korom óta nem éreztem. Sőt! Leginkább az ellenkezőjét! Köszönöm.
*Azzal letörli Zuya arcáról a könnycseppeket az ujjával, majd közelhajol, és egy lágy csókot nyom az ajkára. |
- Nade....
*Suttogja először egészen csendes rekedtes hangján, majd halk zokogásba kezdve takarja el arcát és kezd el rázkódni egész pici teste a sírástól*
- Én ezt nem érdemlem nem, tényleg...és semmit nem tettem érted, hisz alig ismerlek...te pedig... |
-Na jó, elegem van... Nem tudok karba tett kézzel várni! Várj meg itt!
*Kirohan, és a fürdőszobába érve tárcsázni kezd.*
-Halló! Kenji? Végre, hogy felvetted.. Van itt egy kisebb helyzet, amiben a segítségedet kérném.
*Elmondja a történetet töviről-hegyire, majd amikor végzett a beszélgetéssel, leteszi a telefont, és visszamegy a hálóba. Miközben visszabújik az ágyába, tájékoztatja Zuyát:
-Holnap meg fogsz gyógyulni és PONT! De most aludjunk, mert sok dolgunk lesz holnap. Ha a fogadó miatt aggódsz, tudok szerezni kisegítő munkást, aki az egész napot végigcsinálja ingyen. Csak koncentrálj a gyógyulásra. |
- Hm...
*Mosolyodik el, majd egy puszit nyom a fiú homlokára és lassan bújik be a paplan alá*
- Néha szeretnék ismét bízni...
*Suttogja, majd megvárja míg a fiú lefekszik és vele szembe fordulva vesz nagy levegőt*
- De már kevés az időm arra is.. |
*Megrázza a fejét.*
-Őőőő... izé... nem.. csak... megbabonáztál.
*Elpirul, ahogy ezt kimondta.*
~Talán ezt nem kellett volna. Megint túl korán volt. Mi a francért vagyok én ilyen őszinte? |
*Mikor végzett a krémezéssel a tubust az éjjeli szekrényre eresztve emeli meg a paplant és csúsztatja be alá hosszú lábait *
- J...jól vagy?
*Tekint zavarodottan a fiúra, aki még mindig csak őt nézi, haját füle mögé simítva próbált ép magyarázatot találni a srác viselkedésére*
- Kérsz...valamit, vagy..nem vagy éhes? Van valami baj? |
-Nyomasztó? Épp ellenkezőleg! Már a gondolat is feldob, hogy alig 5-6 órája ismerjük egymást, de meginvitáltál a lakásodra, és máris úgy érzem, mintha már évek... de legalábbis hónapok óta ismernélek. Nem zavar, ha...
*Jelzi a lánynak, hogy levenné az ingjét, mert így kicsit kényelmetlen aludni. Amint megkapja a nyugtázó bólintást, kigombolja, és a szomszédos székre teszi a zakója és a nyakkendője mellé. Ezután lefekszik, és... nézi Zuyát... csak nézi... és nézi... teljesen elfelejtkezik magáról. |
* A paplant felhajtva ül le az ágyra törkűlésben és a kisvillanyt felkapcsolva emel kezeibe gy kis tégelyt és keni be arcát*
- Remélem nem túl nyomasztó, hogy velem alszol...vendégszobára nem nagyon fektetek be...,ég barátnőm is a szomszéd házban lakik...így még nem volt rá szükség...
*Ereszti le derékig érő hullámos tincseit* |
-Rendben. Mutasd az utat.
*Mondja lágyan, majd elmosolyodik, és a lány kezét fogva követi a hálóba. Meglepve tapasztalja, hogy csak egy franciaágy található a szobában. Valójában nem is tudja, hogy valóban csak aludni akar-e, de a lány álmos arca meggyőzi.
~Tudsz magadon uralkodni! Csak alvás és kész! Semmi több! |
*Véres ajkait megtörölve sétál át a fürdőbe és zuhanyzik le számára gyors fél óra alatt, majd szobájába sétálba húzza magára bő pólóját és franciabugyiját, majd haját fésülve indult a fiú keresésére*
- Hahó...
*Talált rá a fiúra a nappaliban, aki éppen a kiskori képeit figyeli*
- Ohh..ne is nézd, borzalmas...inkább..aludjunk egyet...
*Mosolyodik el fejével intve, hogy a háló nem itt van* |
*Megtalálja a csukott ajtót, ahonnan még mindig köhögés hallatszik. Átsétál ezért egy másik helységbe, ahol kicsit leül pihenni, de főleg gondolkodni. Azon elmélkedik, hogyan tudna segíteni szegény lánynak.
~Kell lennie egy gyógymódnak, csak tudnék többet a betegségről. Habár.. A titkos szolgálatnál dolgozom, vagy mi a fene... Mesterségem a kutatás. Amint lesz egy kis időm, és biztos leszek benne, hogy nem nyit rám közben, felhívom egy barátomat a fejlesztési részlegnél. Megmentettem az életét anno, csak segít valamicskét! |
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
| |
|
|
 |
...:Chat:... |
|
Ez nem a szerepjáték része, itt ne próbálj játszani! A chatben komolyan kérjük a káromkodás mellőzését és egymás tiszteletben tartását.
| |
|
|